Az allergia Európa lakosságának közel 25 %-át érinti, ez a számítások szerint mintegy 80 millió embert jelent a kontinensen. Hazánkban a legoptimistább becslések 10, a realistábbak 25-30 %-os előfordulást jeleznek. Az allergiás betegek egy része csak akkor keresi fel a szakembert, ha a tünetek már érezhetően lecsökkentették a munkaképességet és alapvetően megrendítették a megszokott életvezetést. Egyes felmérések szerint az allergiásoknak csak mintegy 30 %-ában tudatosul, hogy a betegség mennyi mindenben gátolja őket.
Mit nevezünk allergiás tünetnek?
Az allergiás tünet nem más, mint a szervezetbe kerülő valamilyen anyagra adott immunválasz. Nevezik „nagy imitátornak” is, mivel a kialakuló tünetek a legkülönfélébb megbetegedések szimptómáit képesek utánozni (asztma, emésztési-, keringési zavar, stb.). A szervezett fokozott reaktivitásáról van szó ilyenkor, hiszen olyan esetekben indukálódik immunválasz, amikor valójában nincs „veszélyes betolakodó”. A jelenséget olyan riasztóberendezéshez lehetne hasonlítani, amely akkor is riaszt, ha csak egy ártalmatlan lehulló falevél ér a védett épület ablakához.
Az allergiás tüneteket kiválthatják természetes módon jelen lévő anyagok (virágpollenek, élelmiszer összetevők), környezeti szennyeződések (ipari-, és gépjármű égéstermékek), dohányfüst, vírusok, mikrobák toxinjai (pl.:penész toxinok), növényvédelemben alkalmazott szerek maradványai, állattartás során alkalmazott és az állati termékben nyomokban előforduló kémiai anyagok és a helytelen életvitel következtében a szervezetben keletkező köztes lebontási termékek. A genetikai és számos környezeti tényező jelentős befolyásoló hatását már sikerült igazolni, a helyes életvitellel – ezen belül is a táplálkozással – kapcsolatos összefüggések azonban csak újabban kerülnek a figyelem homlokterébe.
Sok esetben kerül elő érvként, hogy a táplálkozás nem játszik szerepet a betegség kialakulásában, sőt egyes egészséges gyümölcsök (eper, görögdinnye, kivi), zöldségfélék (zeller), hüvelyesek (babfélék) és olajos magvak (mogyoró, dió) is az allergiát kiváltó élelmiszerek élmezőnyében találhatóak. Ez valóban igaz, de korántsem jelenti azt, hogy „ők” volnának a hibásak. Az élet számtalan területén előfordul, hogy az ártatlanok vagy „kisstílűek” kerülnek a fókuszpontba (esetünkben a parlagfű, az eper, stb.), miközben a valódi okok a háttérbe húzódva nem kapnak kellő megvilágítást. Parlagfű, görögdinnye, uborka és zeller évtizedekkel, sőt évszázadokkal ezelőtt is létezett, az allergiás tünetek azonban elenyészőek voltak. Valami tehát változott: az ember környezete, életfelfogása és életvitele.
Allergiás tünetek és a táplálkozás kapcsolata
Az allergiát sok esetben nem lehet kizárólag helyes és tudatos táplálkozással orvosolni, de a megfelelő és személyre szabott diéta a tünetek enyhítését (pl. asztma esetén) vagy tünetmentességet (táplálék allergiáknál) eredményezhet.
Mindenekelőtt tisztázni kell az allergia fennállását és – amennyire lehet – pontos okait (élelmiszer, adalékanyag, gyógyszer, pollenek, stb.). Az étrend összeállításakor fő szempont az immunrendszer megerősítése, az allergén komponensek és tünetet egyelőre nem okozó, feltételezett allergének kiiktatása, keresztreakcióban potenciálisan részt vevő élelmiszerek csökkentése ill. elhagyása, lehetőleg minél frissebb készételek és kémiai szennyeződésekben valamint adalékanyagokban szegény élelmek fogyasztása. Ennek érdekében vitamin és ásványi anyagban gazdag gyümölcsök, gyümölcslevek, zöldséglevek és aszalványok nagyobb mérvű beiktatása, és a szója, a fehérjében gazdag állati termékek, és bizonyos növényi élelmek (pl. paradicsom, banán, mogyoró, petrezselyem, stb.) fogyasztásának átgondolása javasolható. A parlagfű érzékenyek számára a görögdinnye, gyömbér, fahéj, fokhagyma és kamilla keresztreakciót okozhat. Egyéb allergiák esetén óvatosságot igényel a szója, uborka, földimogyoró, mandula és kivi használata. A frissen készítés a penészek által termelt toxinok elkerülése miatt tanácsos, ezért az üzleti szárítmányok, olajos magvak tartós száraz termékek (fűszerek, egyéb porok), gabonapelyhek, konzervek, egyéb raktározható termékek minősége sem másodrendű.
A glutén érzékenység kialakulásában szerepet játszhat a kenyér és rizsfogyasztás mértéke. (Nem célszerű mindenhez kenyeret enni.) A tapasztalatok szerint minél később kap a csecsemő glutén tartalmú élelmet (búza, rozs, árpa, zab), annál kisebb az esélye a glutén érzékenységnek.
Hasonló a helyzet a tejjel is, bár az nagy eséllyel kinőhető gyermekkorban. Az állati termékek allergiás tünetekkel való összefüggései (hús, tej) egyre jelentőségteljesebb kérdéseket vet fel. Számtalan gyakorlati tapasztalat igazolja, hogy asztmás tünetek illetve a szénanátha gyorsan vagy fokozatosan „elmúlik” (tünetmentessé válik), miután a beteg kiiktatja étrendjéből a tejet, tejterméket és húsféléket. Érdekesség, hogy az említett populációban az egyének szervezete nem reagált immunválasszal a tej és hús komponenseire, elhagyásukkor ugyanakkor a pollen- és zöldség érzékenység is megszűnt. A pontos okokat egyelőre még nem tudni biztosan, mindenesetre gyanítható, hogy bizonyos, állattartásban általánosan használt anyagok, együtthatva a környezeti faktorokkal, szerepet kaphatnak egyes tünetcsoportok kialakulásában. Emellett a lebontási termékek „savasító” hatása is felmerült, amely egyesek szerint kockázatnövelő tényező lehet.
Az adalékanyagok közül a nátrium glutamát (ételízesítők, mártások, snack-ek, stb.), a nitrit (pácolt és füstölt húsáruk), az antioxidánsként és tartósítószerként ismert kén-dioxid (szárítmányok, tormakrém) a mesterséges színezékek és édesítőszerek okozhatnak tüneteket.
Főszabályként javasolható, hogy a fagylatokat, jégkrémeket, töltött édességeket, cukrászati készítményeket, ízesített krémeket, habokat és egyéb magasabb feldolgozottsági fokú élelmiszereket lehetőleg mindinkább szorítsa háttérbe a beteg, és helyette jobban „leinformálható” élelmeket vásároljon.
A lúgosító hatású köles, emellett a kukorica, zöldborsó, zöldbab, barna rizs, hagymafélék, barna kenyér és olíva olaj hasznos és könnyen emészthető ételek. A helyes, rostban gazdag étrend jó emésztőszervi működést eredményez, amely befolyásolja a bélflóra összetételét és a lebontási termékek milyenségét is. Így kisebb az esélye a lebontáskor képződő, feltételesen allergén hatású köztes termékek (intermedierek, peptid részek) képződésének. A táplálkozás ilyen értelemben is hozzájárul a megelőzéshez.
