Az Európai Unió alapjogi chartája kimondja, hogy minden európai állampolgárnak joga van az egészséghez. Az Unió sokrétű feladatainak része ennek a jognak a biztosítása, a rendelkezésére álló eszközökkel. Vajon ez tényleg megvalósul? Tényleg csak olyan anyagokat és termékeket (legyen szó élelmiszerről vagy étrend-kiegészítőről) engednek, melyek egészséghez való jogunkat nem sértik? Vagy más érdekek is állnak a háttérben? És pontosan ki is dönt ebben és hogyan? A cikkben bemutatjuk az egyik legfontosabb egészségünkért felelős EU-s szervezet működését, hiányosságait, hibáit és kritikáit.
Az EFSA célja és működése
Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságot (EFSA) 2002-ben hozta létre az Európai Unió azzal a céllal, hogy független tudományos szakvéleményt nyújtson az élelmiszerekkel kapcsolatos – már ismert, illetve újonnan felmerülő – kockázatokról. Székhelye az olaszországi Pármában található.
Az ügynökség felállításának oka a kilencvenes évek nagy élelmiszerbotrányai (kergemarhakór, dioxinos csirkék stb.), illetve a kockázatértékelés és a kockázatkezelés funkcionális szétválasztása volt. Míg az EFSA-ra a kockázatértékelő szerepe hárult, az EU kockázatkezelői (Európai Bizottság, Európai Parlament és az EU tagállamai) kezében maradt a szabályozási döntéshozatal, a szakpolitika, valamint a megelőző és a szabályozási intézkedések irányítása.
Az EFSA több mint 400 embert foglalkoztat, az élén egy 15 tagú igazgatótanács áll. Az igazgatótanács állapítja meg az EFSA költségvetését és fogadja el éves munkaprogramját.
Az EFSA tudományos munkáját a vezető tudományos szakemberekből álló tudományos bizottság és 10 tudományos testület irányítja. Ha speciális ismeretekre van szükség, az EFSA tudományos szakemberei (és esetenként külső szakértők) munkacsoportokat hozhatnak létre. Az EFSA szorosan együttműködik más uniós ügynökségekkel is, mint például a Gyógyszerügynökség vagy a Környezetvédelmi Ügynökség.
Tudományosan megalapozott döntéshozatal – de kinek a tudománya alapján?
Az EFSA küldetésének két fontos alappillére van: a tudományosság és a függetlenség.
Az EFSA nem kutató intézet, szakértői nem maguk végzik el a teszteket, hanem csak felülvizsgálják a rendelkezésükre álló tudományos anyagokat.
Ha egy cég engedélyeztetni szeretne egy terméket vagy hatóanyagot, be kell nyújtania az EFSA-nak az általa végzett vagy mással végeztetett kockázatértékelési vizsgálat eredményeit. Az EFSA tudományos véleményt ad ki a benyújtott dokumentációról, majd az EU tagállamok képviselői elbírálják a cég kérvényét.
De milyen tudomány dönti el, hogy egy adott termék biztonságos, az egészségre sem rövid, sem hosszú távon nem káros, és az EU piacára szabadon beengedhető? A rendszer hibája könnyen feltűnhet még egy laikus számára is: a kockázatértékelés alapját általában pont az adott terméket forgalmazni kívánó cég által végzett vizsgálatok eredményei jelentik.
Az EFSA az esetek nagy részében nem független tudományos adatokra támaszkodik, hanem iparági kutatásokra, melyek bizonyítottan elfogultak. Sajnos számos olyan esetre volt már példa, amikor az EFSA az engedélyezési eljárás során a közérdek, az EU állampolgárok egészsége helyett az iparági érdekeket vette figyelembe.
Az elmúlt évek során az EFSA nem egyszer mellőzte vagy elutasította a független vizsgálatokat, ha azok kimutatták egy anyag káros hatását. Ez történt a dohánytermékek, az aszpartám nevű édesítőszer, vagy a lehetséges rákkeltő anyagok osztályába sorolt glifozát nevű gyomirtó szer esetében is – utóbbi újraengedélyezése a cikk írásának idején még kérdéses.
