Erről a problémakörről fogyasztókat – a pánikhangulat elkerülése érdekében – nem tájékoztatják megfelelően. Miközben a háttérben gigantikus erőfeszítéseket tesznek a szarvasmarhák egészségi állapotának szinten tartásáért és a fogyasztói igények kiszolgálásáért, a reklámok és a tejtermékek csomagolásain lévő feliratok a tej rendkívüli hasznosságát sugallják.
Tényleg muszáj tejet fogyasztani?
Az általános vélekedés – miszerint a tej létfontosságú emberi táplálék – megdönthetetlennek látszik, különösen akkor, ha a vásárlók az ipari tejmarketing üzenetei alapján tájékozódnak. Az élelmiszeripar által szponzorált hirdetések, esetenként áltudományos hírek gyakran tűnnek valódi, érdekektől mentes tudományos megállapításnak a fogyasztók szemében.
Talán még sokak emlékezetében él „A tej: élet, erő, egészség” szlogen, bár ennek használatát jelentősen szigorították a tejjel kapcsolatos újabb tapasztalatok, megfigyelések, szakmai eredmények miatt.
A tehéntejet és az abból készült élelmiszereket egészségvédő tulajdonságú táplálékokként jegyzik világszerte. A köztudatban úgy élnek a tejtermékek, mint amelyek leginkább elősegítik a gyermekkori csontfejlődést és az időskori csontvédelmet. Ha megvizsgáljuk a tejet és a tejtermékeket fogyasztó népek egészségi állapotét, s ezt összevetjük a tejet alig, vagy egyáltalán nem fogyasztó népcsoportokéval, felmerül a kérdés: mi az igazság a tejfogyasztással kapcsolatosan?
Táplálkozási mítoszok
A tej hasznosságával kapcsolatban az első kételyek a tejallergiák és -intoleranciák (érzékenységek) gyarapodása nyomán jelentek meg. Ezután – főként külföldön – egyre több cikkben kezdték vitatni a tejfogyasztás és a csontsűrűség pozitív összefüggéseit. Ez abból adódott, hogy számos országban a tejfogyasztással arányosan a csontritkulásból eredő csonttörések gyakorisága nem csökkent, hanem ellenkezőleg: emelkedett. Ezzel párhuzamosan megvizsgálták a tehéntejet és a tejtermékeket elegendő mennyiségben fogyasztó európai és amerikai populációk körében az osteoporosis (csontritkulás) előfordulásának gyakoriságát, illetve felmérték a csontsűrűség átlagos értékeit. Ezt összevetették a tehéntejet nem toleráló távol-keleti és afrikai népek, néptörzsek csontsűrűségével, egyéb mozgásszervi paramétereivel, munkaképességével, változókori és időskori jellemzőivel. Az eredmény olyannyira meglepő volt, hogy publikálását széles körben a mai napig sem támogatják – ugyanis szembemegy a tejről kialakított bevett nézetekkel és hipotézisekkel. A kutatások rávilágítottak arra, hogy újra kell gondolni a tehéntejre, mint humán célú alaptáplálkozási modellre vonatkozó szakmai téziseket.
Sem az élelmiszer-ipari résztvevőknek (az egyik iparág instabilitása veszélyeztetheti egy másikét is), sem a sok esetben szélkakasként működő újkori táplálkozástudománynak nem érdeke, hogy az elmúlt évtizedekben fáradságos munkával, dollármilliókkal felépített táplálkozási mítoszok romba dőljenek. A fogyasztó, a háziasszony pedig el sem tudja képzelni az otthoni ételkészítést és étkezést tej, tejtermékek nélkül. A tej része a civilizált polgár mindennapi étrendjének, nélküle az ételek sokak számára „üresek”, élvezhetetlenek.
Minden rossznak gyökere...
A tehéntej fogyasztásához kötődő tapasztalatok (emésztési problémák, gyulladásos folyamatok, fejfájás stb.), a nagyüzemi tejtermelés és az állatbetegségek megismerése után a józan ész mást mond, mint az úgynevezett szakmai ajánlások és a reklámok. A tejjel kapcsolatos újabb megfigyelések ugyanis a tejfogyasztást erős kritika alá vonják, erről azonban nem szólnak (nem szólhatnak) széles körben. Hiteles nyilatkozatokra, őszinteségre lenne szüksége mindenkinek, a „titkok” felfedésére, tiszta forrásra, de alig találunk ilyet. Miközben a betegségek terjedését tapasztaljuk, az élelmiszergyártók mintha tudomást sem vennének erről, és az üzletek polcait ellepik az édes tejkészítmények, a permeátumból készülő édes tejitalok, „gyümölcs”-joghurtok, túrókrémek, sajtkrémek és ömlesztett sajtok, a nagyüzemi tömegételek. Egyre több adalékanyagot tartalmaznak, míg a minőségi alkotórészek mennyisége rohamosan csökken.
Ne is csodálkozzunk ezen, hiszen világunk nem a hiteles források világa, hanem az ügyeskedésé, gyors pénzszerzésé, ahol a bizalommal könnyen visszaélhetnek, a befolyással üzérkedhetnek, a humánumot elsöpri az egoizmus. Az élelmiszer-ipari üzemek a legtöbb esetben csakis üzleti érdekeket szolgálnak, a fogyasztók egészsége nem fontos szempont. Tapasztalhatjuk a bibliai prognózis beigazolódását, melyben az emberiség szomorú jövőképét festi meg Pál apostol: „...lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárgók, kérkedők, kevélyek...”, „mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme” (2Tim 3,2; 1Tim 6,10)
Az élelmiszeripart is a pusztán üzleti érdekeket szem előtt tartó gondolkodás jellemzi, amely minden mást megelőzött és figyelmen kívül hagyott. Ez a szemléletmód természetesen a tejtermelést és a tejforgalmazást is áthatja, sőt ez az iparág húzóágként szerepel a hazai és külföldi gazdaságban. Mindezt azért is kell hangsúlyozni, mert az élelmiszeriparban végbemenő változások mindig közvetlenebbül hatnak az egészségünkre, mint bármely más iparág tevékenysége. Ez a furcsa „játék”, melyet az élelmiszerekkel tesznek a gyártók, valóban a bőrünkre megy. Nem mindegy, mit veszünk, mit eszünk. Végső soron tehát egyetlen lehetőség maradt: a vásárlónak személyesen kell utánajárnia az információknak, figyelnie kell saját szervezete reakcióit, és bátran függetlenítheti magát a több évtizedes táplálkozási hagyományoktól, ha mérhető egészségjavulást szeretne elérni.
A modern tej
Egy-egy élelmiszer élettani hatása számos tényezőtől függ: termelés, gyártás, beltartalmi jellemzők, tápanyagarányok, élelmiszer-fogyasztási szokások, egyéni tűrőképesség. Minden esetben az adott élelmiszerfajta aktuális helyzetét, paramétereit kell vizsgálni, összevetve a termék előnyeit a lehetséges kockázatokkal, és az alapján javasolni vagy nem javasolni a fogyasztását. Ezt azért is fontos megjegyezni, mert gyakran hallhatjuk a tejfogyasztás mellett kardoskodókat: „A tejet évezredek óta isszák, most meg hirtelen kiderült, hogy nem egészséges?! Ez inkább csak valami új divat lehet, vagy néhány szélsőséges csoport nézete!” Azonban az elmúlt mintegy nyolcvan év folyamán világunk kifordult a sarkaiból, s az emberi szervezet is jelentősen meggyengült, érzékenyebbé vált. A destruktív, romboló folyamatok gyorsultak bolygónkon, a talaj, a levegő és a vízkészlet terén mélyreható mikrobiológiai és egyéb változások zajlottak, főként az emberi kizsákmányoló tevékenység nyomán. Ez a folyamat az állattartás és tejtermelés során sokszoros sebességgel zajlott és zajlik, mint más területeken.
Mivel a tehéntejben szinte minden kiválasztódik, amit a gazdaszervezet hordoz – legyen az akár hasznos, akár káros anyag –, így egy szennyezett és elfertőződött világban a tehéntej minősége is egészen más, mint régen. Emellett a szeparációs, elválasztó ipari eljárások révén a tejet megfosztják értékesebb anyagaitól és egy „hígított formát” hoznak forgalomba, miközben a kiszeparált részek egy másik termékben, újabb haszonkulccsal kerülnek piacra (főző- és kávétejszín, tejföl, kazein mint adalék anyag, sovány és zsíros tejsavópor stb.).
Tulajdonképpen ma a „tej” egészen mást jelent, mint amit régen hívtak így. A mai ipari tej állaga (sűrűség), összetétele (vitamin- és ásványianyag-tartalma), vegyianyag-tartalma, élettani hatása már jelentősen eltér attól, amit anno tapasztaltak, ízleltek. Mi már csak gyenge, lefokozott utánzatát, mindegy „művi formáját” kapjuk annak, amit régen tehéntejnek neveztek. Ha egy néhány évszázaddal ezelőtt élt ember megkóstolhatná a mai bolti tejek vagy tejitalok valamelyikét, furcsa arcot vágna, és talán el sem fogyasztaná, mert idegen, élvezhetetlen „mű” lenne számára.
Mindenki tapasztalta már a mai tejek „íztelenségét”. Egyre több a kétely, és nő a tanácstalanság e téren: miből is készül a modern tej? Jól látható, ahogyan a tejipar is eltolódott a tejsavasan erjesztett (savanyított) és ízesített (édes) tejkészítmények irányába, talán azért is, mert jól tudja: a natúr, felhígított, zsírtartalmától részlegesen megfosztott tejnek nagy jövője nincs.
Az ipari tejtermelés velejáróit látva újra erősödik a házitej-forgalmazás, ismét megjelentek a házi tejet szállító egységek, elosztóhelyek. Mindez azonban a problémakörnek csak az egyik szelete...
